Bejelentés


gátkötők faragások-versek


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









A vár-kapu

 

 

Áll még romjaiban összeroskadva a Rákóczi vár

Ott, ahol húzódott egykor, az ezeréves magyar határ

A Gyimes-i szorosban, a Tatros folyó partján

A történelmi magyar haza délkeleti sarkán

 

Építtetni, talán még Bethlen Gábor elkezdette

Hogy Erdély kapuját Moldvától megvédje

Szükség volt bizony nagyon sokszor rája

Itt jött be a tatár gyakran rabló portyájára

 

Hosszú lépcsősor vezet fel még a várba

Aminek, sajnos ma már csak a romja

De figyelmezteti így is az arra járót s mutatja

Más ország, más világ kezdődött itt valaha

 

Ki, kiírják most is a bükkiek a híd lábára

Itt kezdődött Erdély, a volt Hungária s Európa

Csíkot húznak az útra, hadd lássa a vándor

Itt bizony határ húzódott s magyar egykor

 

Nagyobb várat kellett volna ide építeni

S hazánkfiaival, azt mindig degeszre tömni

Hogy megvédjék ellenségtől a szülőföldet s a hazát

Becsukni tudják, ha kell az ország kapuját

 

De a kapukulcs ott volt Gyulafehérváron s Pesten

Talán el is kallódott hasznavehetetlen abban az időben

Magára maradt e székely nép s a kapuvár

Erdély kapuján most bárki, ki és bejár

 

 

Csíkszereda 2005 I. 22.

 

 

Orbán mester

 

Egy ember, ki beleszólt a világtörténelembe

Honfitársunk volt, magyar, Erdély szülöttje

Megváltoztatta a világ térképét, Európát

Meghatározta a magyarság jövőjét, sorsát

 

Ágyúöntő mester volt a hadúr birodalmában

Szívesen fogadták a törökök őt szolgálatukba

Hatalmas ágyúival bevették Konstantinápolyt

A török útja Európába így nyitott volt

 

A sors iróniája, hogy magyar járult sajnos hozza

Hogy másfél századig török uralom jött Magyarországra

Kipusztította magyar népét, mások jöttek helyükbe

Mi meghatározó lett az elkövetkezendőkbe

 

Mi lett volna, ha nem jön ránk a török?

A magyar virágozna most és mindörökké örök

Elmaradtak volna dicső tettei évszázadokon át

De sikerült volna megtartani a magyar hazát

 

Mi lett volna, ha találmányát a magyaroknak szánja?

Talán mi lennénk most egész Közép-Európa ura

Nem megtűrt nemzet, felhígított néppel

Szétszaggatva, megtörve, kilátástalan jövővel

 

Így jár, aki csak a pénz szolgálatába áll

Nem a népe érdekeit nézi sajnos az már

Saját nemzetének talán a legnagyobb ellensége

Meg is van az érdembüntetés Fentről érte

 

Mindenkori Orbán mesterek a hazát szolgáljátok

Érte a jutalmat a nemzettől majd megkapjátok

Ne a mások rovására, saját megmaradásunkért

Ágyút önteni is, ha kell, de csak a békéért

 

 

Csíkszereda 2005 I. 16.

Trianon szindróma

 

Félnek tőle, mint az ördög a tömjéntől

Még csak beszélni sem szabad, ma sem róla

Szocialisták, nagyhatalmak, környező országok

Az ők művük, ők tehetnének jóvátételt azóta

 

Bűnösnek érzik magukat, azért a tilalom

Egy nemzet nyomorodott meg örökre általa

Hallgat róla a világ s a mellveregető demokrácia

A magyar nép általuk jutott bosszúból oda

 

De vajon ok a Trianon vagy várható következmény?

Egy évezredben felgyűlt rossz politika eredményeként

Egy téves szociális és nemzetiségi zsákút

Mely elkerülhetetlen a széthullásba fut

 

A gyökere Szent Istvánig nyúlik vissza

A nemesség meg a tüzet felelőtlen rakta

Nem gondoltunk a jövőre, eljátszottuk azt

Az ország és népe, sorsát már hiába siratja

 

Trianon - félünk még most is tőle

Mert bűnösek vagyunk mi is, mind

Ellene évszázadokon át nem tettünk semmit

S most nehezedik mindnyájunkra balsorsként

 

Mit lehet még tenni felőle mostan?

Beszélni kell róla őszintén, nyíltan

Tanuljunk hibáinkból, ne csak másokat hibáztassunk

Tegyük tisztába dolgainkat, s mi is megnyugszunk

 

Vállaljuk mi is a felelősséget, részünk van benne

Hogy ide jutott az ország, az ezredvégre

Még most is izzik a hamuban a szunnyadó parázs

Súlyt, mindnyájunkat a második, lelki, trianon csapás

 

 

Csíkszereda 2005 I. 11

 

A szék

 

 

Most a választások csatája után

Sokak alatt inog a szék is talán

Kik politikailag cseppentek bele

Nem kimondottan emberi érdeme

 

Változik a hatalom, változik a banda

Lemennek vele az utolsó kapusra

Folyik a harc a koncért, könyökölnek

Első-hátsó ajtót ugyancsak zörgetnek

 

Egyesek görcsösen ragaszkodnak a székhez

Kiváltságuk, jólétük kötődik ehhez

Lemondani róla semmiképp sem akarnak

Érte kilincselnek, törtetnek, nyalnak

 

Állj félre, hogy én üljek a helyedbe!

Ez az elvük, ezért képesek mindenre

Önző, magán célokat néznek csak

A közre, a tisztességre keveset adnak

 

S a vezető pozíció az, mi mindig diktál

A becstelen ember ilyenformán mindig elől áll

Egy negatív szelekció megy így végbe

Nem csoda, ha az emberiség rohan a vesztébe

 

A szék, - az mindig felelőséggel jár

Ha komolyan veszed inkább teher

Megfelelő embert a megfelelő helyre!

Csak így mehet a földi világunk előre

 

 

Csíkszereda 2005 I. 9

 

 

 

Magyar kisantant

 

Magyar kisantant jött létre Szabadkán évkezdet

A külhoni magyar harcol most Magyarországért

Magyarország ellen, hol megtagadtak már minket

Elégtételt, jóvátételt követel jogosan a MÁÉRT

 

Szégyen, de ide jutott mára a magyar nemzet

Testvér, a testvér ellen fordult, rá kényszeríttettek

Az anyaországiak minket ellenségnek tekintenek

Félnek tőlünk már, féltik a buta szegénységüket

 

Össze kell fognunk itt, kint, hogy megmaradjunk

Ott, belől úgy néz ki, már elveszett népünk fele

Menteni a nemzetből, ami még megmaradt, kéne

Az itteniek úgy érezzük, hogy nekünk kötelességünk

 

Összegyűlt a külhoni MÁÉRT, a máért s a jövőért

Magyarországiak nélkül most már magunkban

Jogaink, kötelezettségeink, feladataink rendezni e kép

Mi még úgy érezzük, hogy erre szükség van

 

Ki gondolta volna, hogy a belső ellenség

Az, amire összefog még a magyar környék

A szomszédos nemzetek egykori, átkos mintájára

Ma, magyar- magyar ellen küzd most e nép

 

Egy új nemzetstratégiát kell nekünk kidolgozni

Segíteni, menteni az elfajult mai Magyarországot

Mi, a kevesek, kell, hogy megtegyük ezt, ideki

Erősíteni, feléleszteni újból a magyarságtudatot

 

Reméljük, csatlakozik hozzánk minden jóhiszemű magyar

Ki, magyarnak a jövőben is megmaradni akar

Kint és bent újból, a magyar egy nemzet legyen

S azt mielőbb, míg a pusztulás rajtunk erőt nem veszen

 

 

Csíkszereda 2005 I. 7

 

 

Fenyítés

 

 

Újabb fenyítés érkezett az évvégén

A világnak a szebbik, paradicsomi felén

Szökőár seperte végig Délkelet-Ázsiát

Mutatva újból a Teremtő isteni hatalmát

 

Megrázta a földet, hatalmas hullámot vet

Romba dönt útjában mindent, elpusztít százezreket

Siralom völgyévé változik az egykori Éden

Dögvész és romhalmaz ott most minden

 

Dőzsöltek ott éppen a világi nagyurak

Télen, a nyárban fényűzőn nyaraltak

Kihívták sorsuk, kísértették az Urat

Sokan megkapták érte méltó jutalmukat

 

De sajnos a pusztulás nem válogat

Jót és rosszat egyaránt magával ragad

Fenyítés ez az egész emberiségre nézve

Szodoma világát újból kirívón élte

 

Fenyít a Teremtő, ki tudja hányadszor

A buta ember még most sem tanult abból

Magára zúdítja, az újabb meg újabb fenyítését

Mígnem magára hozza a végső pusztulást

 

Huszonkilencben meg van már jövendölve

Aszteroida csapódik be majd a Földbe

Mi marad utána ez a nagy, időszerű Hamleti kérdés?

Fenyítés lesz-e az még számunkra, vagy végső büntetés?

 

 

 

Csíkszereda 2005 I. 2

 

 

 

                   Fórum

 

 

A fórumra bárhol, mindig szükség van

Megbeszélni közös dolgaink nyílt vitában

Színre vinni a gondokat megoldás végett

Egyedül a fórum ad erre nekünk lehetőséget

 

Meghallgatni az okos beszédet, jó tanácsot

Kimondani a közösségért a felelős szót

Dönteni ott közös dolgaink sokasága felől

Ahol gondjaink megoldása közakarattal eldől

 

Több szinten működve, hatékony tud lenni

Képes az életünk mindennapjait alakítva befolyásolni

Demokratikus úton irányíthatjuk közösen magunk

Ha ésszel, civilizáltan egymáshoz viszonyulunk

 

Vezetőket választva rátermettség, érdem szerint

Kik a mi akaratunk érvényesítik megbízatásként

Gyakorlatba ültetve döntéseink közös hozatalát

Elérheti a közösségünk s az egyén, akaratát

 

Fórumot teremteni mindenkinek, lehetőséget

Beleszólni, rendezni ügyeink, mi érint minket

Megoldódnak dolgaink, ha tárgyalunk is róla

És, az szerint is élünk, a közösségi sorsba

 

 

Csíkszereda 2004 XI. 7

Hajsza

Divatos manapság a nagy hajsza

Az ember, űzi magát, hajtja

Könyörtelen a tempó, felgyorsult az élet

A nagy hajsza mindenre kiterjed

 

Hajszolja a munkát, minél többet

Hajszolja a pénzt, vagyont, élvezeteket

Hajszolja az időt, nyújtani akarja

Nem elég sose a kapzsi ember számára

 

A hajsza már valóságos életformánk lett

A csendes, nyugodt élet már elfeledett

Rohanó világban élünk mindannyian

Nem akar senki lemaradni, dacosan

 

Hajsza ez az élet, rohan mostan

Észrevétlen elszalad melletted gyorsan

Nincs időd élvezni az élet szépségét

Elveszítette varázsát, kiölte emberségét

 

Pedig megállasz egyszer s mindennek vége

Akkor miért rohansz az élettel szembe?

Ne kergesd a foghatatlan távoli délibábot

Soha nem érheted el s ezt te is tudod

 

Legyen időd, vedd észre a lényeget

A boldogság és szeretet övezze életed

A vad hajsza egyiket sem adja meg

Válassz bölcsen, s jutalmad, kárpótol téged

 

 

Csíkszereda 2004 XII. 10

 

Átlagfeletti

 

 

Átlagfeletti legalább kell lenni

Erre kell az életben törekedni

Egy kicsivel jobb légy, mint más

Legyen az életed a világnak ráadás

 

Átlag felett tanulni, dolgozni, élni

A világot egy kicsit előre vinni

Húzóerő lenni a szűkebb környezetedben

Mutatni az utat másoknak is e képen

 

Ha csak átlagos, közönséges vagy

Az fejlődést, újat nem sokat ad

Elvegyülsz a tömegben, szürkén, egyhangúan

Nem figyel rád senki, maradsz ugyanolyan

 

Az átlagalatti meg egyenesen lemarad

Visszafele húzol, rontod a színvonalat

Hátul kullogsz csak mások rovására

Valahol valami nincs rendjén számodra

 

Tehetséged, adottságod, mindig kihasználjad

Az átlagnál ne engedd alább magad

Törekedj a tökéletességre, oda kéne jutni

               Ha az nem sikerül, legalább légy átlagfeletti

 

 

 

Csíkszereda 2004 XII. 9

 

 

 

 

 

 

Nem kellünk

 

 

Nem kellünk mi már a magyarnak

Ők már minket idegennek tartanak

Letagadtak minket sorsvert magyarokat

Hogy döntsenek sorsunkról, arra nem méltattak

 

Törődnek csak a kicsinyes napi dolgaikkal

Féltik jussuk a magyar hazából, nem osztoznak

Pedig a mi juss részünk is ott van náluk még

A szerencsésebb véreink kisajátították, elvették

 

Ragaszkodnak a konchoz, pedig nekünk nem kell

Csupán a jogos követelésünk, az erkölcsi elégtétel

Erről nem mondunk le, tetszik vagy nem

Érvnek ott van az ezeréves közös történelem

 

A történelmi Mikulás csak keserűséget hozott

A külhoni magyar, immár magára maradott

Egyedül kell megküzdeni a kisebbségi létért

A mi sorsunk nem érdekli a nagyobbik testvért

 

Nem kértünk mi alamizsnát csak együttérzést

Ezt sem adták meg az elmúlt ezerévest

A pofon elcsattant, de büszkén álljuk

Azért megalázni magunk, mégse hagyjuk

 

Megleszünk mi magunkra is valahogy ideát

Ha már kisajátították nélkülünk a hazát

Teremtünk mi itt továbbra is magyar otthont

Bölcsen s büszkén saját hazát, székelyhont

 

Az igazi magyarok Magyarországon kisebbségbe vannak

A korcs magyarok, azok kik, most mindent uralnak

Megbosszulja magát, most, a Szent István-i hagyaték?

Előre tudták ezt vajon Koppány, Ajtony, Gyulá-ék?

 

A korona alá, mi már be nem férünk?

Kormányfő, pártvezérek bujtogatnak ellenünk?

Ide fajult el az ezeréves magyar haza mára?

Nincs szükség most már a külhoni magyarra?

 

Eladtak minket, talán már Tianonba

Most konfirmálják azt nyolcvan év múlva

Széthull a nemzet, széthull a haza

De mindennek nem mi vagyunk az oka?

 

Az anya elveti gyermekét bitang módra

A saját vére is neki már mostoha

Ami most történik velünk, az gyalázat

Beteg biz ő nagyon, ez lehet a magyarázat

 

Nem kellünk a magyarnak, nem kellünk a románnak

Nem kellünk mi már senkinek, sem Európának

Pedig jogunk van élni nekünk is e világban

Magyarként és itthon egy saját hazában

 

A jussért sajnos nekünk harcolni kell

Csak így lesz számunkra is, itt egy darabka hely

Ha nem akarjuk vagy, nem tudjuk megvalósítani

Eltűnünk a színről lassacskán, el fogunk veszni

 

Többségbe vagyunk mi még itt Székelyföldön

A valódi igaz magyar itt nálunk terem

Ez vagyunk, kis ország, kis haza, kis nép

Nekünk most már ezután ennyi is elég

 

Majd, ha megtisztul a magyar haza

És úgy érzik, hogy szükség lesz arra

Mi akkor is itt vagyunk, magyarnak maradunk

Talán még valamikor majd, kezet is fogunk

 

 

Csíkszereda 2004 XII. 6

 

 

 

 

Hívó szó

Hívó szót mondok most felétek

Döntsetek bölcsen magyar testvérek

Történelmi eseménynek vagyunk szereplői

Ritka sorsforduló pillanat számunkra ez a mai

 

Hívlak mindnyájatokat felelősen választani

Tovább is velünk együtt akartok élni?

Vagy megtagadtok, mint szegényebb rokont

Kikkel a sors sajnos mostohábban bánt

 

Ne a kicsinyes, pillanatnyi érdeket nézzétek

Ott legyen veletek szavazni lelkiismeretek

Ezer évet tagadtok most meg egyszerre

Vagy a nemzet jövőjét biztosítjátok vele

 

Racionálisan, higgadtan, józanul, lelkiismeretesen

Döntés csak egy lehet számotokra, a nagy IGEN

Bízunk bennetek, hogy nem tagadtok meg

Hisz azok vagyunk s kell legyünk, testvérek

 

Ha a balsors s a félrevezetés rajtatok erőt vesz

A magyar hazának s népnek jövője elvesz

Tietek a döntés fele4lőssége mindörökre

Mi most sem lettünk sorsunkról megkérdezve

 

Hívlak összefogásra, egyetértésre, békés jövőre

Még ma lehet dönteni, nincs semmi elveszve

Holnap már késő lehet az utólagos bánat

Ma még megmenthetitek a magyar népet s közös hazánkat

 

 

Csíkszereda 2004 XII. 5         REFERENDUM

 

 

 











Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!